Akarom...
"Mindenkinek vannak rossz napjai. Néha a legmosolygósabb emberek is mélypontra kerülnek, megfeledkeznek az erősségeikről. Legszívesebben elbújnának a világ elől, és sokszor bizony el is bújnak. Nem vagyunk robotok, hatalmukba tudnak keríteni a félelmeink, szorongunk, aggódunk. De azt hiszem, az a legfontosabb, hogy az időnk nagy részében hogy állunk az élethez. Hogy pozitívan tudunk gondolkodni, és szeretettel és melegséggel megtölteni az életünket. Nem, nem baj, ha vannak rossz napjaink. Hagyjuk a lelkünket és a testünket kiadni a feszültséget, hogy utána újult erővel folytathassuk az életünket! Néha legyünk nyugodtan padlón, hogy legyen honnan felállni. Ettől nem leszünk gyengébbek. Csak emberek." (Agárdi Zsóka) Ezt a blogot még Ádus kicsi korában kezdtem el írni. Akkoriban a kézműtétek, kontrollok, vérvételek, később az autizmus buktatói tették ki napjaink nagy részét. Elengedés... Az eltelt pár évben folyamatosan elengedtem sok mindent. Először az egészséges gyermek ké