Véget ért egy év, ezernyi élménnyel. Kezdődik egy új, millió reménnyel. Remény van örömre, vidámabb jövőre. Sok szerencsét mindehhez már most jó előre! Nagyon boldog Új Évet kívánok minden esőmanónak és családjuknak!!!Móni
Bejegyzések
Nem igazán úgy sikerült a fényképeket feltölteni és elhelyezni, ahogy szerettem volna.De hát nem vagyok egy PC-guru. Ma anyukámnál voltunk, a gyerkőcök ott is maradtak szilveszterig ill 1-ig. Kicsit lesz időnk feltöltődni az újabb dolgos hétköznapok előtt. Aranyos anyukám, hogy bevállalja őket. Még Ádit is tudja kezelni. Szeretnek oda menni. Énmeg majd ejtőzök, filmeket nézek stb...
Hát, jobb volt mint a tavalyi. Felöltözni ismét nem akart, ezért egész délután pizsibe volt, és csak az ajándékbontásra öltöztettük fel csinibe. Majd rakok fel képeket, ha időm engedi. Ma apukámnál voltunk meg nénjémnél, holnap mami(anyós) és az unokatesók látogatása, vasárnap pedig anyukámhoz megyünk.Jól le lesznek fárasztva. Dorkám ma korán lefeküdt, Ádi kicsit tovább húzta. Az ajándékok fele lekötötte, a másik felére rá se nézett. Boldog karácsonyt mindenkinek!!!!
Mostanában valahogy nem erőltetem meg magam az írásban. Érdekes, hogy mindig ilyenkor ünnepek előtt tör rám a depresszió enyhébb fajtája. talán azért, mert belegondolok, hogy milyen jó lenne egészséges gyerkőcökkel karácsonyozni. És ez nekünk már sose adatik meg... Ádám lelkesen mondogatja mindennap az ünnepi dalokat, verseket, amit az oviban tanulnak.Hétfőn lesz az ünnepség. Ha nem vagyok ott, nagyon szépen mondja , de ha meglát, mindig(anyák napján és évzárón is) oda akar jönni, és esze ágába sincs megszólalni.Tavaly meztelenül ült a szekrény tetején szenteste, és ordított. Megható volt. Idén remélem jobb lesz. Amúgy örült a hónak, a csúszós utak és a suli parkettájának cseréje miatt a fejlesztések elmaradtak. Majd jövőre. Már édesdeden szunyál, az alvása kezd javulni, de 10-nél előbb sose dől ki. Jó éjt!
Már régen nem írtam. Kicsit javult a helyzet, már nem mindennaposak a dührohamok és a verekedések. Ma például nagyon ügyesen jött haza az oviból. Készülnek a karácsonyi műsorra, kiváncsi vagyok, hogy sikerül. A Maszkabálból adnak elő, azt meg kivülről fújja.Holnap fejlesztés. A múlt héten nem voltam benn, hanem kivűlről füleltem. Sokkal ügyesebb volt, mint előtte héten. Megállapodtunk Stellával, hogy én inkább nem megyek be, hanem megvárom kint. Csinálunk majd olyan kártyát, hogy lefényképezzük azokat a játékokat, amivel ott játszanak, és akkor talán tudni fogja hogy fejlesztésre megyünk. Bár szerintem igy is felfogja, és nem is akar PECS-ezni.Most feküdt le aludni, tehát a műtét óta alszik rosszul. elótte volt, hogy már 9-kor aludt, azóta meg 10-11 körül alszik el. Reggel persze nem hajlandó felkelni,és nyügös. Tegnapelőtt kiesett az első fogacskája. Először megijedt és piszkálta a helyét, aztán megszokta a kis foghíját. Sajnos ma elpusztult kicsi teknősünk, holnap veszünk végső búcsú
Ismét a szokásos. Ma fejlesztésen nem volt hajlandó semmire, hiába próbálkoztunk. Aztán elmentünk Dorkáért a suliba, ott hiszti. Majd apájáért, hazafelé 5 körül elaludt a kocsiban. Hát persze, hogy idáig pörgött, most aludt el. Próbálunk kitartani, de egyre nehezebb.Hiszen mindkettőnknek munkahelye van, amit nem szivesen adnánk fel, és nem is tehetjük, mert akkor hogyan élnénk meg?! Szerencsére a munkahelyemen megértőek, de ki tudja meddig lesz ez még igy. Na fekszem én is, jó éjt!
Ma kicsit nyugodtabb volt a drágám. Leült estefelé kirakózni, és az oviban tanult dalocskát énekelgette a kádban fürdéskor. Remélem nem csak ritka pillanatok egyike volt a mai nap. Holnap mennek úszni, délután meg fejlesztésre, talán lefárasztják egy kicsit. Ma 10 után aludt el. Reggel viszont iszonyú dühös és akaratos volt.
Sajnos eltelt három nap, és még mindig megy a verekedés, kiabálás és nemalvás. Kezdünk hullák lenni.Beoltattam magam H1N1 ellen tegnap, ma elég vacakul éreztem magam.Hidegrázás, szédülés és zsibbad a kezem. Holnapra talán elmúlik. Dorka jövő héten kapja meg a suliban. Ádin még mindig gondolkodom, nem tudom hogy mivel teszek jót neki. Bár az összes többi ajánlott szurit sem kapta meg, és mindent átvészelt.Elaludt!! Édesen szuszókál apukája mellett. 9-kor még fél órán keresztül ugrált a trambulinján, és mondta a Micimackót. Tiszta izzadt volt. Hétfőn fél 1-kor aludt el, tegnap 11-kor.Ha így folytatódik, lassan visszatérünk a rendes kerékvágásba.(Úgy legyen!) De az agresszívitása nem múlik, és nem értem mitől van. Kedden voltunk Pesten, levették a gipszet. Csúnya a bőre, de a vágás szépen gyógyul.Januárban kell csak újra mennünk. A Vadaskertbe meg tavasszal kontrollra. Azt mondták, hogy megbeszéljük az esetleges gyógyszerezést a hiperaktivítása miatt. Csakhogy az oviban ül, eljátszik, nem
Remélem holnap már jobb lesz... Ma egész nap kiabált, verekedett. Olyan erős ez a kislegény, apájának is fájt ahogy nekirontott. Nem tudtam semmivel leállítani, semmi sem jó neki. Azt hittem az egész napi verekedéstől kifárad, de már tizenegy is elmúlt, és énekel és táncol. Lefeküdtem vele aludni, de nem hajlandó megmaradni az ágyban, felül, kiabál. Közben meg a tesója édesdeden alszik a másik szobában(remélem).Bízom benne, hogy a holnapi nap nem ilyen lesz. Olyan jó lenne tudni, hogy miért csinálják az esőmanócskák ezeket a dolgokat!
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a hasmenés, úgyhogy Ádám ma ment újra oviba.a reggel egy kínlódás volt, nem akart oviba menni. volt sírás, kiabálás, utállak, hagyj békén és hasonlók. Aztán nagy nehezen sikerült elindulnunk, és utána már nem volt gond. Mindig csak az elindulás a probléma, nem tudom miért van ez. Kinövik valaha is? Aztán már semmi probléma, az oviba vidáman rohan be, bár néha teszünk vargabetűket, pogácsa stb... A múltkor fagyizni akart, hiába mondtam hogy ilyen hidegben már nincs fagyi... Néha nagyon nehéz, néha pedig olyan könnyű vele. Csak sajnos a nehéz a több.Dorka még mindig náthás, de szerencsére nem vészes. A kocsink ismét elromlott, és a csizmám cipzárja is szétment ma. Szóval ez nem az én napom volt!
Hát eddig tartott a "vissza a rendes kerékvágásba" project! Ádám szerdán ment először oviba, ahol délután azzal fogadtak, hogy kétszer volt hasmenése és bágyadt. Tényleg nem volt az igazi. Úgyhogy tegnap itthon maradt apájával, ma meg velem. Remélem hétvégére átmegy rajta. Valószinüleg Pesten kapott el valami virust. Szerencsére nem hányt, mert az nagyon ki tudja fektetni. Így is hullasápadt, nem eszik semmit, inni is keveset, és úgy 20 percenként jár vécére. Most már kezd jobb kedve lenni, remélem ez a vége közeledtét jelenti. Üdv Félixnek, a másik hullafehér esőmanónak!
Halleluja! Végre minden mehet újra a régi kerékvágásban. Ma voltunk Pesten, egyenlőre megúsztuk az újabb műtétet. 17-ig kaptunk haladékot, ha nem megy le a duzzanat, akkor felvágják. Megkérdeztem a dokitól, hogy mikor mehetünk oviba, és holnap már mehet. Hazaérkezésünk után elmentünk az oviba, ahol nagyon örültek Ádámnak és várják sok szeretettel. Aztán elmentünk Stellához fejlesztésre. Nagyon ügyes volt Ádám, minden feladatot megcsinált, szót fogadott, nagyon együttműködő volt ma. ennek iszonyatosan örültem. a gyógyúszást egyenlőre kihagyjuk a sebek miatt, de amúgy újra mehet minden. Jó éjt!
Az őszi szünet végét kihasználtuk és szombaton sógornőméknél voltunk, vasárnap pedig anyósomnál. Gyerkőcök elvoltak , én meg kicsit lazíthattam. Dorkának ma elkezdődött a suli. És hívott ma Stella is, hogy tudnánk e menni fejlesztésre. Ádám könyökén egyre nagyobb duzzanat van, és nem tudjuk hogy mi az. Úgyhogy holnap irány Pest, aztán meglátjuk. 3-ra ha visszaérünk, akkor megyünk fejlesztésre is. Ha nem akkor csütörtökön. Ádámkám pörög itthon ezerrel, kommunikálni nem hajlandó, úgyhogy ha nincs nagy gond a kezével, akkor megpróbálom rábeszélni a dokit, hogy jövő héten mehessen oviba. Meg persze az óvónénikkel is meg kell beszélnem, de tavaly is bevették gipszesen. Kell neki a közösség, a fejlesztések, mert itthon csak teng-leng, nem tudom okos dolgokkal lekötni.Most egyébként kezelhetőbb mint múlt héten, akkor tiszta düh volt.
Ma apukámnál voltunk a két gyerkőccel. Érdekes ott nem kiabált Ádám. Aztán ahogy hazaértünk, megint előbújt az ordítós-ugrálós énje. "Utállak" Amióta Pesten voltunk, ezt a szót előszeretettel használja. Legtöbbször nekem mondja, és üt-ver. De már az apja is megkapta. Egyedül Dorkának nem mondta még. Remélem mint a többi furcsa és rossz szokása, idővel ez is elmúlik és csillapodik. Szóval apunál egész nap elvoltak az udvaron, fára másztak, csúzdáztak és hintáztak. Napról-napra jobban érlelődik bennem a gondolat, hogy mégiscsak kéne az a családi ház. Talán összejön...
Hát hazaértünk végre. Iszonyú hosszú volt ez az egy hét. Odaérkezésünk után megröntgenezték, és kiderült, hogy a jobb kezében el van törve a titándrót. Úgyhogy egy altatással azt is kivették. Most pici Ádi mindkét kezén vágás van. A balon egy nagy, és egy hatalmas gipszsín 4 hétig. A jobb kezén a csuklójánál és a könyökénél 2-2 öltésnyi vágás. Viszont a többi műtéthez képest ezt nagyon jól viselte. Teljesen szokványos kisgyermekként viselkedett, egész nap nézte a Minimaxot és feküdt az ágyon. Tegnap már játszott az asztalnál és motorozott az egyik kisfiú motorjával. Meg is jegyezte a doktor bácsi, hogy "hiszen mindent megért, ami történik."Gondoltam persze, de az autizmus nem ebből áll. Ugyanettől az orvostól kaptam meg tavaly, hogy: "Anyuka, ha eddig nem nevelte meg ezt a gyereket, akkor már nem is fogja."Azt hihetnénk, hogy minden doki okos, hát erről mesélhetnék... Na mindegy.Csak a mai nap volt nehéz mert már reggel jött volna haza. Dühroham az volt rendesen, de
Holnap megyünk Pestre. Már előre gyomoridegem van. Egyrészt tartok attól, hogy hirtelen lebetegszik, és hazaküldenek minket. Volt már ilyen. Ádám folyamatosan halandzsázik, beszél, már be van rekedve. Szerintem érzi ő is a feszültséget. A másik félelmem az, hogy mivel fogom lekötni egy hétig. Kicsi lányom gyógyulgat.
Apáról nem rakok most fel képet, mert ő nem szeret nagyon szerepelni. Amúgy én sem.Meg van egy teknősünk is Soma. Dorka kapta a születésnapjára.Megérkezése után Ádám kaszkadőr teknőst csinált belőle, egyfolytában kivette és dobálta a vízbe. Szegény teki! Azt hittük nem éri meg a másnapot. De jól bírta. Ádi már csak néha piszkálja. Most épp a szobáját borítja szét, ami csak arra jó hogy én meg összepakoljam. Játszani tartósan nem játszik semmivel. Csak szétdobálni.Szeret mindenhova felmászni, mostanában a szekrény tetején szeret rosszalkodni.Meg pár kilincset már le kellett szerelnünk, mert a negyediken lakunk. Remélem előbb-utóbb sikerül elköltöznünk családi házba, és eggyel kevesebb probléma lesz. Rakok fel videót, hogy lássátok, kívülről fújja a dalokat, meséket de szinte csak erről mesél, nem lehet vele beszélgetni.A maga kis mesevilágában él, ahonnan nehéz kihozni a való világba. Hogy fogunk igy iskolába járni? Értelmi sérült-e vagy "csak " aspergeres? Hogyan lehet ezt bi
Mégiscsak folytatom. Kicsi (vagy inkább nagy?)lányom beteg, náthás és köhög. Érdekes módon ma feltünően eljátszanak a szobájukban. Bár Ádám épp most kiabált egy nagyot(ami mostanában új szokása, ijesztő és hangos), de ahhoz képest, hogy délután 5 óra van, még egyet sem hisztizett.Lehet hogy érzi a műtétet? Ugyanis Ádám csonthiánnyal is született, hiányzik a radius csont mindkét kezéből.És 21-én újabb műtét. Már nem is számolom hányadik.Sokadik. Szóval képzelhetitek, hogy az első trauma után, ami a születésekor ránk zúdult, vajon hogy lehet elviselni, feldolgozni a másodikat?Mi jöhet még?Ettől függetlenül, vagy inkább ezért imádom a gyerkőceimet.Csak a nehéz hétköznapok ne lennének...
Ma irok életemben először blogot, nézzétek el a kezdetleges hibáimat. Családunkról címszavakban csak annyit tudok most regélni, hogy kisfiam diagnosztizálása idén áprilisban volt, azóta próbáljuk felfogni a felfoghatatlant. Ádám nagyon édes kisfiú, ovis. Beszél, de a szavait főleg mesékből szedi. Kedvence a Micimackó. Van egy tündéri nővére, aki korához képest nagyon éretten kezeli testvére betegségét. Próbálja tolerálni különös szokásait, dühkitöréseit, satöbbi... Folyt köv