Napsugarak és felhőcskék

  26 év. Kimondani is sok. Lacusom harmadik hete tanfolyamon van.Hiányzik. 26 éve olyanok vagyunk, mint a zsák és a foltja, mint a borsó meg a héja, mint Stan és Pan vagy leginkább Tom és Jerry. Nem ő volt az első, mindent elsöprő szerelem az életemben. Nekem mindig a rosszfiúk tetszettek, akik átvernek és sárba tipornak. Biztos tudat alatt szerettem szenvedni🤣 Én voltam a jó kislány, a hiszékeny, a naív. Belül. Mert kívül végigtomboltam a kamaszkorom. Aztán jött Ő.  Az első mosoly, és végem volt. Mégis féltem, hogy ő is olyan lesz. De nem. Egy hónap is eltelt, mire kölcsönösen be mertük vallani, ki mertük mondani, hogy egymásba szerettünk. Küzdelmes évek vannak mögöttünk. Mindig volt valami probléma, de mindent megoldottuk valahogy. Voltunk fent és lent, mindkettőnk rossz mintát hozott, de bennünk volt a csakazértis. Két szép (még ha nem is egészséges) gyermekünk született, és lassan az ötven felé közeledve, de együtt vagyunk és szeretjük egymást. Megkomolyodtunk, de nem annyira hogy

 Na szóval... Miután összekapartam magam hamvaimból és átértékeltem sok mindent, agyaltam hogy mit kezdjek az életemmel... Mi az, ami boldoggá tenne? Több mint 20 év munkaviszony mögöttem, és még ugyanennyi előttem🤔azaz most vagyok életem delén ugyebár🤪 de igazából nem is kellett nagyon agyalni... Csak vissza kellett nyúlnom 30 évvel korábbra, és a megérzéseimre hagyatkozni...  Bár a hajam időközben erősen őszbe fordult, lelkem gyermek maradt. A mai napig jobban érzem magam gyerekek, fiatalok társaságában. Szeretek pörögni, hülyülni, utálom a komorságot, ódzkodok a rideg, élettelen dolgoktól, személyektől. Innen aztán egyenes út vezetett a gyerekekhez. Tényleg egyenes. Ugyanis a gondolat megfogalmazódása és a megvalósítása között csupán egy év telt el. Vészmadaraim szavaival ellentétben egy napig nem voltam munkanélküli. Az üresjáratban eltöltött napok sem teltek tétlenül... Minden pillanatát életem értelmeivel, párommal és gyermekemmel töltöttem, igyekezve tartalmas időt tölteni vel