Napsugarak és felhőcskék

 Azt hittem, a jó úton vagyok. Azt hittem, most már én is megérdemlem, hogy göröngyök helyett sima legyen az utam. De az élet nem ilyen egyszerű. Illetve valakiknek biztosan, de ugye én nem tartozom közéjük. És megint keresem a helyem. Azt gondoltam, jó helyre kerültem. De sorba jönnek a pofonok, hol innen, hol onnan. Magamat őszinte, vidám, egyenes embernek tartom. Nem célom bántani másokat. Naívan azt gondoltam, ha én nem bántok senkit, ők se bántanak engem. Ó, én balga.... Hisz a világ sajnos nem ilyen.  Próbálom úgy felfogni, mint egy újabb leckét. Nem adom fel. Az elmúlt évtizedek megerősítettek rendesen.  Itt az ősz....csodás a természet, igyekszem kiélvezni a jó időt, élvezem új hobbimat a kertészkedést( szegény párom csak fogja a fejét). És közben agyalok, töröm a fejem a megoldásokon, a miérteken. Nappal és éjszaka is. De biztos lesz valahogy.  2022 nem egy csodás év volt. Szűkebb családunkban lényeges változás nem történt. Dorkám végzős lett az egyetemen, jól veszi az akadály

"Mikor egy állat szemébe nézel, többet látsz, mint egy állatot. Barátot látsz, egy másik lelket, szívből élő lényt láthatsz ott. Ott hazugságot nem találhatsz, aljasságokra képtelen. Szemében ott ragyog a jóság, s az érintetlen végtelen..." (Aranyosi Ervin) Próbálom kiírni magamból, hátha jobb lesz. Mert a vesztesége miatt érzett fájdalom napok elteltével sem csitul. Nem tudom elfelejteni a boci szemeit. Majdnem 12 évig volt velünk. Hű társ volt, igazi szeretetgombóc. Családtag. Terápiás kutya. Üres, szomorú a lakás nélküle. Nincs ott, ha ébredek, nem kaparja hajnalban az ajtót. Nem rohangál körbe-körbe az udvarban , ha hazaérek. Nem vár a kapuban, ha boltba megyek. És még sorolhatnám vidám és szeretnivaló kis szokásait.  Tudtuk, hogy nem él örökké. Fel se tudtuk fogni, hogy milyen lesz nélküle. Egy ideje látszott, éreztük, hogy közeledik a vég. Egyre többet aludt, alig mozgott.  Idő kell, míg feldolgozzuk mérhetetlenül nagy hiányát.Még csak két hete nincs velünk. Két napig s