Nincs többé #napiLola 🖤

"Mikor egy állat szemébe nézel,

többet látsz, mint egy állatot.

Barátot látsz, egy másik lelket,

szívből élő lényt láthatsz ott.

Ott hazugságot nem találhatsz,

aljasságokra képtelen.

Szemében ott ragyog a jóság,

s az érintetlen végtelen..."

(Aranyosi Ervin)











Próbálom kiírni magamból, hátha jobb lesz. Mert a vesztesége miatt érzett fájdalom napok elteltével sem csitul.


Nem tudom elfelejteni a boci szemeit. Majdnem 12 évig volt velünk. Hű társ volt, igazi szeretetgombóc. Családtag. Terápiás kutya. Üres, szomorú a lakás nélküle. Nincs ott, ha ébredek, nem kaparja hajnalban az ajtót. Nem rohangál körbe-körbe az udvarban , ha hazaérek. Nem vár a kapuban, ha boltba megyek. És még sorolhatnám vidám és szeretnivaló kis szokásait. 

Tudtuk, hogy nem él örökké. Fel se tudtuk fogni, hogy milyen lesz nélküle. Egy ideje látszott, éreztük, hogy közeledik a vég. Egyre többet aludt, alig mozgott. 

Idő kell, míg feldolgozzuk mérhetetlenül nagy hiányát.Még csak két hete nincs velünk. Két napig sirattuk, de sajnos az élet megy tovább. Még csendben gyászolunk mindannyian. Nem tudunk beszélni róla, mert rögtön potyognak a könnyek. Mint ahogy most is. 

Szívünkben örökké ő marad a KUTYA💝


Isten veled Lolibaba🥺🖤





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agyalásokban....ezúttal Áduson

Kép
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20.    Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és talán elmo
További információk

Mélypont és összevissza gondolatok

Kép
Egyre nehezebben viselem az ünnepeket. Nem vagyok vallásos , én csak a sorsban és a megérzésekben hiszek.  Mostanában egyre jobban érzem, hogy fáradok. Süllyedek. Nem találom azt az egyensúlyt, ami helyretenne mindent. Folyamatos agyalok, hogy én gondolkodok, én csinálok valamit rosszul? Hova tűnt a mindig pozítiv Móni? Félreértés ne legyen, nem történt semmi olyasmi szűkebb körömben, ami mindezen sötét gondolatokat okozná. Csak a szokásos. Családi traumák. Ádi napjai sem jók, félő hogy most odavissza pingpongoznak a hangulatingadozásaink. Apró kis problémák, amiket egyedül kell megoldanom. Lacus sincs jó passzban, mostanában nem igazán számíthatok rá. Neki most Ádi az első, mi Dorkával másodrangúak lettünk. Mondhatnánk hogy ez féltékenység, de nem az. Csak hát nők vagyunk. Nekünk is kell a pátyolgatás, a megértés. És hát Ádusnak se nézhetünk el mindent. Most épp egy nappal húsvét előtt megette az ételérzékeny bölcsisem húsvéti csomagját. Pánikba estem. Aki ismer, tudja, hogy mindenkin
További információk

A felhőkön túl mindig süt ránk a nap☺️🤪🙏

Kép
 Na szóval... Miután összekapartam magam hamvaimból és átértékeltem sok mindent, agyaltam hogy mit kezdjek az életemmel... Mi az, ami boldoggá tenne? Több mint 20 év munkaviszony mögöttem, és még ugyanennyi előttem🤔azaz most vagyok életem delén ugyebár🤪 de igazából nem is kellett nagyon agyalni... Csak vissza kellett nyúlnom 30 évvel korábbra, és a megérzéseimre hagyatkozni...  Bár a hajam időközben erősen őszbe fordult, lelkem gyermek maradt. A mai napig jobban érzem magam gyerekek, fiatalok társaságában. Szeretek pörögni, hülyülni, utálom a komorságot, ódzkodok a rideg, élettelen dolgoktól, személyektől. Innen aztán egyenes út vezetett a gyerekekhez. Tényleg egyenes. Ugyanis a gondolat megfogalmazódása és a megvalósítása között csupán egy év telt el. Vészmadaraim szavaival ellentétben egy napig nem voltam munkanélküli. Az üresjáratban eltöltött napok sem teltek tétlenül... Minden pillanatát életem értelmeivel, párommal és gyermekemmel töltöttem, igyekezve tartalmas időt tölteni vel
További információk