Napsugarak és felhőcskék

Hát mostanában nem vittem túlzásba az írást. igazából nem történt semmi. Ez azért ritkaság nálunk. Ilyenkor évvégén rengeteg program van, kirándulások, satöbbi. Voltunk keresztelőn, Ádi adta szokásos balhés formáját. Nem volt egyszerű. Igazából nem is vinném ilyen helyekre, de néha muszáj. Hosszú lesz a nyár, Dorkának még 2 nap a suli, Áda megy június végéig, és talán augusztusban is. Lola vagány kiskutya lett, már alig alszik, rengeteget eszik, és folyamatosan harcol Ádival. Vagy kergetőznek, vagy összebújnak. Édesek...

Irtó cuki a kutyus. Pénteken hoztuk el, és mivel lányt választott Dorka, a Lola névre hallgat. Lustaság, állandóan alszik. Íme Andinak a képek:  Mint a képeken is látszik Dorka a fő kutyasitter. Ádi néha kergetőzik vele, meg befekszik mellé. És ha elmegy mellette, mindig ad neki puszit.

Biztos ti is vagytok úgy, hogy nincs kedvetek semmihez.... Hát én is így vagyok.... Itt a jó idő, a ház, madárcsicsergés, és még sincs kedvem semmihez. És itt a fájós lábam,amit pihentetni kéne.... Már mennék vissza dolgozni, idegesít a tétlenség, a tehetetlenség. Kicsi Ádi is érezheti ezt, karmol-verekszik. Remélem a kiskutya jó hatással lesz rá. Egyébként ha jól tudom az infót, és ha jól írom straffordshire terrier kutyus lesz, aki a Dugó névre fog hallgatni. Holnap hozzuk, Dorka már teljesen lázban van. Érzem én, hogy Tekikénk el lesz felejtve a kutyus mellett...

Ádámot ismét megviselte a kórház. Ugyanugy mint tavaly ősszel, azóta kiabál, dührohamai vannak, utállak anya meg hasonlók. Próbálom szeretgetni,csillapítani de nem sok sikerrel. Most is épp a szobájukban tombol. Kezdek újra belefáradni. Itt a jó idő, az udvar, hinta, csúzda, de Ádám szökni akar mindenáron, vagy a kocsinkban ülni és ész nélkül dudálni. Remélem fog javulni a helyzet. Holnap be kell feküdnöm a kórházba, hétfőn műtik a lábamat. Megint kórház, de csak 2 nap..... Aztán úgy néz ki, hogy utána hétvégén hozunk kiskutyát. Remélem Ádi élvezni fogja.Apánk megint dolgozik, mostanában sokat vagyok itthon a két gyerkőccel. Ja és hétfő óta járunk oviba. Bár Ádi viselkedésén nem látszik, de hát egy hónapot nem volt. Első nap sírva mentünk.Éljen Május 1.!!! Megyek ebédet főzni, utána meg füvet nyírni.

Nagyon sok minden történt az utóbbi pár hétben. Kezdem azzal, hogy április elsején sikerült átköltözni kicsi családi házunkba. Sajnos Ádikám nem igazán tudta kiélvezni a ház és a hatalmas udvar örömeit, ugyanis húsvét után kedden leesett a hűtőröl(eddig is felmászott mindenhova, de soha nem volt baj), koponyatörés, vérömleny, agyrázkódás.... Ma jöhettünk haza a kórházból, drága pici fiamnak feküdnie kéne, de most próbálja behozni az elmúlt két hetet. Még egy hétig pihennie kéne, 4 hét múlva kontroll, újabb 4 hét múlva CT. Fogalmunk nincs mikor mehet közösségbe, pedig nagyon hiányzik neki. Szerencsére minden idegi sérülés nélkül megúszta ezt a hatalmas esést, de  fogalmam nincs, ő hogy fogta fel az egészet meg a kórházat.

Ha minden jól megy, szerdán át tudunk költözni. Tegnap kimentünk, Ádám és Dorka nagyon jól elvoltak az udvarban, fogócskáztak labdáztak, virágot szedtek. Remélem Ádira jó hatással lesz. Hamarosan itt a tavaszi szünet, mégiscsak jobb lesz, hogy nem itt a panelban (ami tégla) ücsörgünk.Persze tennivaló lesz még bőven, javítások, satöbbi.... De fő az optimizmus. Sajnos mostanában a fejlesztéseket is elhanyagoltuk, de mint irtam már az a heti 1 alkalom nem igazán látszik meg Ádin. Amúgy is kezelhetőbb mostanában, például nagyon ügyesen sétál velünk, bevásárlunk. Persze játékbolt közelébe nem megyünk, de nálunk ez is haladás. Egyre szebb mondatokban beszél, viszont sokszor benn van a saját kis mesevilágában, akár órák hosszat is.Na megyek dobozolni, sok munka vár még ránk.