Ha minden jól megy, szerdán át tudunk költözni. Tegnap kimentünk, Ádám és Dorka nagyon jól elvoltak az udvarban, fogócskáztak labdáztak, virágot szedtek. Remélem Ádira jó hatással lesz. Hamarosan itt a tavaszi szünet, mégiscsak jobb lesz, hogy nem itt a panelban (ami tégla) ücsörgünk.Persze tennivaló lesz még bőven, javítások, satöbbi.... De fő az optimizmus. Sajnos mostanában a fejlesztéseket is elhanyagoltuk, de mint irtam már az a heti 1 alkalom nem igazán látszik meg Ádin. Amúgy is kezelhetőbb mostanában, például nagyon ügyesen sétál velünk, bevásárlunk. Persze játékbolt közelébe nem megyünk, de nálunk ez is haladás. Egyre szebb mondatokban beszél, viszont sokszor benn van a saját kis mesevilágában, akár órák hosszat is.Na megyek dobozolni, sok munka vár még ránk.
Mostanában magam alatt vagyok. Ádi jövő hónapban 6 éves lesz. Egyre jobban foglalkoztat az iskola gondolata. Mi a jó neki? Egy integrált suli, vagy egy autista csoport? Beszélgettünk a fejlesztőjével is, és megállapítottuk, hogy rossz diagnózist kaptunk tavaly. Ez nem asperger-syndroma. Számos aspergerest ismerek már, amióta Ádámról kiderült. Ők beszélnek, kérdeznek, megcsinálnak dolgokat. Ádi is beszél, de nem csinál meg semmilyen feladatot önállóan, nehéz vele dolgozni. Szinte folyamatosan benn van az ő kis mesevilágában micimackóval, polar expresszel stb.-vel. Néha összerak értelmes mondatokat, de amúgy... Állandóan mászik mindenre és mindenkire, verekszik vagy csak meglök. Nincs sok nyugodt percünk.Azt hiszem csak fáradt vagyok, vagy téli depressziós. Össze kéne kapni magam, és utánajárni, hol tudom jobban, többet fejleszteni, elolvasni millió könyvet még, hogy mivel tudnám segíteni őt és magunkat is. Az a baj, hogy kislányomhoz sincs annyi energiám , mint kéne, pedig ő sokat ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése