Mostanában nem történik semmi. Ádi itthon van apájával, Dorkám uszistáborban. Én meg dolgozok... Múlt héten szabin voltunk, kifestettük a szobákat, egész jók lettek. Már csak a kerítést kellene megcsinálni, mert Lola állandóan szökik. Rendkívül érdekli a kapun kívüli világ. Kimegy, aztán visszajön. Ádinak mostanában nincs olyan sok dührohama, néha már értelmeset is lehet vele beszélgetni. De ma délután például egyfolytában a micimackót mondta. Jövő héten talán megyünk nyaralni, ha összejön. Rettenetes hőség van, hiába költöztünk kertes házba, itt is meleg van, de az vigasztal hogy a városban a negyediken biztos melegebb lenne. Meg Ádikü tud medencézni. Már csoki. Pusszancs
Agyalásokban....ezúttal Áduson
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20. Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és talán elmo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése