Hát mostanában nem viszem túlzásba az írást. Itt az ősz, és vele a depresszió ideje. Voltunk mozgásvizsgálóban, ahol megbeszéltük az Ádámot vizsgáló pszichiáterrel(aki anno az autizmus gyanúját felvetette számunkra), hogy az általunk talált két iskola közül az egyik túl rossz lenne Ádámnak, a másik meg túl nehéz... Ezek után kiváncsi leszek, hogy a Tanulási képességet vizsg. Biz. majd milyen iskolát fog kijelölni. Pedig megyeszékhelyen vagyunk. Sajnos az alapítványtól még nem szóltak, hogy Ádi járhat újra fejlesztésre. Amúgy alakul a kiscsávó, az utóbbi hetekben határozottan együttműködő, kivéve a reggeleket. A dührohamok persze maradtak, de ezen kívül eléggé szófogadó, segítőkész, és a maga módján közlékeny is. Csak szegény Lolát piszkálja folyton.Nővérkéje pedig továbbra is toleráns, tündéri kis hölgy. Hétvégén úgy néz ki, elmegyünk kicsit kikapcsolódni apával a Mecsekbe , ránk fér. Valahogy besokaltunk mostanában,pedig igazából nem problémásabb az élet, mint volt....

Megjegyzések

  1. Kata2010. október 5. 9:06

    Ez a sulikeresés felér egy katasztrófával!:P


    Loláról nincs véletlenül valami mostani képed?

    VálaszTörlés
  2. Napsi2010. október 5. 21:02

    Ahogy mondod. De, rakok fel a rakoncátlan hölgyről.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agyalásokban....ezúttal Áduson

Kép
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20.    Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és t...
További információk

Mélypont és összevissza gondolatok

Kép
Egyre nehezebben viselem az ünnepeket. Nem vagyok vallásos , én csak a sorsban és a megérzésekben hiszek.  Mostanában egyre jobban érzem, hogy fáradok. Süllyedek. Nem találom azt az egyensúlyt, ami helyretenne mindent. Folyamatos agyalok, hogy én gondolkodok, én csinálok valamit rosszul? Hova tűnt a mindig pozítiv Móni? Félreértés ne legyen, nem történt semmi olyasmi szűkebb körömben, ami mindezen sötét gondolatokat okozná. Csak a szokásos. Családi traumák. Ádi napjai sem jók, félő hogy most odavissza pingpongoznak a hangulatingadozásaink. Apró kis problémák, amiket egyedül kell megoldanom. Lacus sincs jó passzban, mostanában nem igazán számíthatok rá. Neki most Ádi az első, mi Dorkával másodrangúak lettünk. Mondhatnánk hogy ez féltékenység, de nem az. Csak hát nők vagyunk. Nekünk is kell a pátyolgatás, a megértés. És hát Ádusnak se nézhetünk el mindent. Most épp egy nappal húsvét előtt megette az ételérzékeny bölcsisem húsvéti csomagját. Pánikba estem. Aki ismer, tudja, hogy minde...
További információk