Hú, de nagyon régen nem írtam már.... talán egy éve... érdemi változás lényegében nem történt. Jó és rossz periódusok váltották egymást... 2012. augusztusában volt egy olyan időszaka Ádinak, amikor mindig az apukája után akart menni. Mert ő ugyebár dolgozik... és nem igazán nézték jó szemmel, hogy mindennap beállítottunk a munkahelyére. Így hát megpróbáltam visszatartani, mással lekötni. Mondanom se kell, kevés sikerrel. Mert az apa mégiscsak apa. És akkor jött a rugdosás, a mérhetetlen düh... harapások. Végső elkeseredésemben még a doktornénit is felkerestem. Aztán megegyeztünk, várunk hátha ezt is elfelejti, mint ahogy sok rossz szokását. Eltelt 1 hónap.... Ádus lassan megnyugodott. Dührohamok még vannak, lesznek is, ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja. Ez ellen nem tudok mit tenni. Most olyan periódusunkat éljük, hogy anya, anya, anya..... most én vagyok neki az isten(nő). Az apja meg menjen dolgozni.... mondja Ádi....Szegény apának persze rosszul esik, de vigasztaltam, ez az idő is elmúlik.
2012. karácsonyán volt talán először, hogy Ádus várta a Jézuskát.... eddig neki nem volt ünnep a karácsony, csak az ajándéknak örült, már amelyiknek.....De tavaly mondogatta, hogy "Hoz a Jézuska ajándékot, és a játékoknak is örült.




Amúgy sokat fejlődött , hála a kaposvári Bárczi suli autista csoport tanárnénijeinek. Rengeteg energiát fektetnek bele, hogy az én olykor akaratos kisfiamból(aki február 21-én 9 éves lesz) kihozzák azt , ami kihozható. Ádi régen a ceruzát sem volt hajlandó megfogni, most csészevonalakat rajzol, összepárosítja az évszaknak megfelelő ruházatot stb.... Persze néha megunja, mondja hogy "Nem akarom". Remélem még sokat fog fejlődni.... egyenlőre ennyi, ígérem ezentúl többet jelentkezem.



Legközelebb Dorkáról is szót ejtek.....

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agyalásokban....ezúttal Áduson

Kép
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20.    Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és talán elmo
További információk

Mélypont és összevissza gondolatok

Kép
Egyre nehezebben viselem az ünnepeket. Nem vagyok vallásos , én csak a sorsban és a megérzésekben hiszek.  Mostanában egyre jobban érzem, hogy fáradok. Süllyedek. Nem találom azt az egyensúlyt, ami helyretenne mindent. Folyamatos agyalok, hogy én gondolkodok, én csinálok valamit rosszul? Hova tűnt a mindig pozítiv Móni? Félreértés ne legyen, nem történt semmi olyasmi szűkebb körömben, ami mindezen sötét gondolatokat okozná. Csak a szokásos. Családi traumák. Ádi napjai sem jók, félő hogy most odavissza pingpongoznak a hangulatingadozásaink. Apró kis problémák, amiket egyedül kell megoldanom. Lacus sincs jó passzban, mostanában nem igazán számíthatok rá. Neki most Ádi az első, mi Dorkával másodrangúak lettünk. Mondhatnánk hogy ez féltékenység, de nem az. Csak hát nők vagyunk. Nekünk is kell a pátyolgatás, a megértés. És hát Ádusnak se nézhetünk el mindent. Most épp egy nappal húsvét előtt megette az ételérzékeny bölcsisem húsvéti csomagját. Pánikba estem. Aki ismer, tudja, hogy mindenkin
További információk

A felhőkön túl mindig süt ránk a nap☺️🤪🙏

Kép
 Na szóval... Miután összekapartam magam hamvaimból és átértékeltem sok mindent, agyaltam hogy mit kezdjek az életemmel... Mi az, ami boldoggá tenne? Több mint 20 év munkaviszony mögöttem, és még ugyanennyi előttem🤔azaz most vagyok életem delén ugyebár🤪 de igazából nem is kellett nagyon agyalni... Csak vissza kellett nyúlnom 30 évvel korábbra, és a megérzéseimre hagyatkozni...  Bár a hajam időközben erősen őszbe fordult, lelkem gyermek maradt. A mai napig jobban érzem magam gyerekek, fiatalok társaságában. Szeretek pörögni, hülyülni, utálom a komorságot, ódzkodok a rideg, élettelen dolgoktól, személyektől. Innen aztán egyenes út vezetett a gyerekekhez. Tényleg egyenes. Ugyanis a gondolat megfogalmazódása és a megvalósítása között csupán egy év telt el. Vészmadaraim szavaival ellentétben egy napig nem voltam munkanélküli. Az üresjáratban eltöltött napok sem teltek tétlenül... Minden pillanatát életem értelmeivel, párommal és gyermekemmel töltöttem, igyekezve tartalmas időt tölteni vel
További információk