Mostanában valahogy nem erőltetem meg magam az írásban. Érdekes, hogy mindig ilyenkor ünnepek előtt tör rám a depresszió enyhébb fajtája. talán azért, mert belegondolok, hogy milyen jó lenne egészséges gyerkőcökkel karácsonyozni. És ez nekünk már sose adatik meg... Ádám lelkesen mondogatja mindennap az ünnepi dalokat, verseket, amit az oviban tanulnak.Hétfőn lesz az ünnepség. Ha nem vagyok ott, nagyon szépen mondja , de ha meglát, mindig(anyák napján és évzárón is) oda akar jönni, és esze ágába sincs megszólalni.Tavaly meztelenül ült a szekrény tetején szenteste, és ordított. Megható volt. Idén remélem jobb lesz. Amúgy örült a hónak, a csúszós utak és a suli parkettájának cseréje miatt a fejlesztések elmaradtak. Majd jövőre. Már édesdeden szunyál, az alvása kezd javulni, de 10-nél előbb sose dől ki. Jó éjt!
Agyalásokban....ezúttal Áduson
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20. Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és talán elmo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése