Az igért képek








 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agyalásokban....ezúttal Áduson

Kép
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20.    Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és t...
További információk

Az életem Vele

Kép
  26 év. Kimondani is sok. Lacusom harmadik hete tanfolyamon van.Hiányzik. 26 éve olyanok vagyunk, mint a zsák és a foltja, mint a borsó meg a héja, mint Stan és Pan vagy leginkább Tom és Jerry. Nem ő volt az első, mindent elsöprő szerelem az életemben. Nekem mindig a rosszfiúk tetszettek, akik átvernek és sárba tipornak. Biztos tudat alatt szerettem szenvedni🤣 Én voltam a jó kislány, a hiszékeny, a naív. Belül. Mert kívül végigtomboltam a kamaszkorom. Aztán jött Ő.  Az első mosoly, és végem volt. Mégis féltem, hogy ő is olyan lesz. De nem. Egy hónap is eltelt, mire kölcsönösen be mertük vallani, ki mertük mondani, hogy egymásba szerettünk. Küzdelmes évek vannak mögöttünk. Mindig volt valami probléma, de mindent megoldottuk valahogy. Voltunk fent és lent, mindkettőnk rossz mintát hozott, de bennünk volt a csakazértis. Két szép (még ha nem is egészséges) gyermekünk született, és lassan az ötven felé közeledve, de együtt vagyunk és szeretjük egymást. Megkomolyodtunk, de nem ann...
További információk

Mélypont és összevissza gondolatok

Kép
Egyre nehezebben viselem az ünnepeket. Nem vagyok vallásos , én csak a sorsban és a megérzésekben hiszek.  Mostanában egyre jobban érzem, hogy fáradok. Süllyedek. Nem találom azt az egyensúlyt, ami helyretenne mindent. Folyamatos agyalok, hogy én gondolkodok, én csinálok valamit rosszul? Hova tűnt a mindig pozítiv Móni? Félreértés ne legyen, nem történt semmi olyasmi szűkebb körömben, ami mindezen sötét gondolatokat okozná. Csak a szokásos. Családi traumák. Ádi napjai sem jók, félő hogy most odavissza pingpongoznak a hangulatingadozásaink. Apró kis problémák, amiket egyedül kell megoldanom. Lacus sincs jó passzban, mostanában nem igazán számíthatok rá. Neki most Ádi az első, mi Dorkával másodrangúak lettünk. Mondhatnánk hogy ez féltékenység, de nem az. Csak hát nők vagyunk. Nekünk is kell a pátyolgatás, a megértés. És hát Ádusnak se nézhetünk el mindent. Most épp egy nappal húsvét előtt megette az ételérzékeny bölcsisem húsvéti csomagját. Pánikba estem. Aki ismer, tudja, hogy minde...
További információk