Apáról nem rakok most fel képet, mert ő nem szeret nagyon szerepelni. Amúgy én sem.Meg van egy teknősünk is Soma. Dorka kapta a születésnapjára.Megérkezése után Ádám kaszkadőr teknőst csinált belőle, egyfolytában kivette és dobálta a vízbe. Szegény teki! Azt hittük nem éri meg a másnapot. De jól bírta. Ádi már csak néha piszkálja. Most épp a szobáját borítja szét, ami csak arra jó hogy én meg összepakoljam. Játszani tartósan nem játszik semmivel. Csak szétdobálni.Szeret mindenhova felmászni, mostanában a szekrény tetején szeret rosszalkodni.Meg pár kilincset már le kellett szerelnünk, mert a negyediken lakunk. Remélem előbb-utóbb sikerül elköltöznünk családi házba, és eggyel kevesebb probléma lesz. Rakok fel videót, hogy lássátok, kívülről fújja a dalokat, meséket de szinte csak erről mesél, nem lehet vele beszélgetni.A maga kis mesevilágában él, ahonnan nehéz kihozni a való világba. Hogy fogunk igy iskolába járni? Értelmi sérült-e vagy "csak " aspergeres? Hogyan lehet ezt biztosra tudni. Jelenleg egy mozgássérülteknek és értelmi fogyatékosoknak fenntartott alapítványi oviba jár, ahol kis létszámú óvoda van. Helyben kap logopédiai , mozgásfejlesztést, gyógyúszást. Ezenkívül hordjuk egy autistákkal foglalkozó alapítványhoz fejlesztésre heti 1X. Szerintem ez kevés, de egyenlőre több a semminél. Na most ennyi.
Mélypont és összevissza gondolatok
Egyre nehezebben viselem az ünnepeket. Nem vagyok vallásos , én csak a sorsban és a megérzésekben hiszek. Mostanában egyre jobban érzem, hogy fáradok. Süllyedek. Nem találom azt az egyensúlyt, ami helyretenne mindent. Folyamatos agyalok, hogy én gondolkodok, én csinálok valamit rosszul? Hova tűnt a mindig pozítiv Móni? Félreértés ne legyen, nem történt semmi olyasmi szűkebb körömben, ami mindezen sötét gondolatokat okozná. Csak a szokásos. Családi traumák. Ádi napjai sem jók, félő hogy most odavissza pingpongoznak a hangulatingadozásaink. Apró kis problémák, amiket egyedül kell megoldanom. Lacus sincs jó passzban, mostanában nem igazán számíthatok rá. Neki most Ádi az első, mi Dorkával másodrangúak lettünk. Mondhatnánk hogy ez féltékenység, de nem az. Csak hát nők vagyunk. Nekünk is kell a pátyolgatás, a megértés. És hát Ádusnak se nézhetünk el mindent. Most épp egy nappal húsvét előtt megette az ételérzékeny bölcsisem húsvéti csomagját. Pánikba estem. Aki ismer, tudja, hogy minde...
Szia Napsugár!
VálaszTörlésÉn merci vagyok egy 12 éves nem beszélő autista kisfiú édesanyja. Most találtam rá a blogodra és olvastam. Nagyon édes a kicsi fiad. Ne keseredj el,megfelelő fejlesztéssel vannak esélyek. Az már egy nagyon jó dolog hogy legalább beszál a kicsi fiad. Én még soha nem halottam az én kisfiam beszéd hangját. Hidd el majd megtanul kommunikálni és akkor majd arra fogja használni a beszédet.
Kitartás!
Üdvözöllek
Köszönöm Merci, kedves vagy!
VálaszTörlés