Holnap megyünk Pestre. Már előre gyomoridegem van. Egyrészt tartok attól, hogy hirtelen lebetegszik, és hazaküldenek minket. Volt már ilyen. Ádám folyamatosan halandzsázik, beszél, már be van rekedve. Szerintem érzi ő is a feszültséget. A másik félelmem az, hogy mivel fogom lekötni egy hétig. Kicsi lányom gyógyulgat.
Mostanában magam alatt vagyok. Ádi jövő hónapban 6 éves lesz. Egyre jobban foglalkoztat az iskola gondolata. Mi a jó neki? Egy integrált suli, vagy egy autista csoport? Beszélgettünk a fejlesztőjével is, és megállapítottuk, hogy rossz diagnózist kaptunk tavaly. Ez nem asperger-syndroma. Számos aspergerest ismerek már, amióta Ádámról kiderült. Ők beszélnek, kérdeznek, megcsinálnak dolgokat. Ádi is beszél, de nem csinál meg semmilyen feladatot önállóan, nehéz vele dolgozni. Szinte folyamatosan benn van az ő kis mesevilágában micimackóval, polar expresszel stb.-vel. Néha összerak értelmes mondatokat, de amúgy... Állandóan mászik mindenre és mindenkire, verekszik vagy csak meglök. Nincs sok nyugodt percünk.Azt hiszem csak fáradt vagyok, vagy téli depressziós. Össze kéne kapni magam, és utánajárni, hol tudom jobban, többet fejleszteni, elolvasni millió könyvet még, hogy mivel tudnám segíteni őt és magunkat is. Az a baj, hogy kislányomhoz sincs annyi energiám , mint kéne, pedig ő sokat ...
Mi is megyünkk holnap Budapestre, csak mi a Vadaskertbe!
VálaszTörlésNagyon szorítok nektek! Remélem nem lesz semmi gond!
*megyünk
VálaszTörlésHogy vagytok? Ádám hogy viselte a műtétet?
VálaszTörlésSokat gondoltam rátok!
Ha hazaértek és lesz időd, írj!