Holnap megyünk Pestre. Már előre gyomoridegem van. Egyrészt tartok attól, hogy hirtelen lebetegszik, és hazaküldenek minket. Volt már ilyen. Ádám folyamatosan halandzsázik, beszél, már be van rekedve. Szerintem érzi ő is a feszültséget. A másik félelmem az, hogy mivel fogom lekötni egy hétig. Kicsi lányom gyógyulgat.
Agyalásokban....ezúttal Áduson
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20. Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és talán elmo
Mi is megyünkk holnap Budapestre, csak mi a Vadaskertbe!
VálaszTörlésNagyon szorítok nektek! Remélem nem lesz semmi gond!
*megyünk
VálaszTörlésHogy vagytok? Ádám hogy viselte a műtétet?
VálaszTörlésSokat gondoltam rátok!
Ha hazaértek és lesz időd, írj!