Ma apukámnál voltunk a két gyerkőccel. Érdekes ott nem kiabált Ádám. Aztán ahogy hazaértünk, megint előbújt az ordítós-ugrálós énje. "Utállak" Amióta Pesten voltunk, ezt a szót előszeretettel használja. Legtöbbször nekem mondja, és üt-ver. De már az apja is megkapta. Egyedül Dorkának nem mondta még. Remélem mint a többi furcsa és rossz szokása, idővel ez is elmúlik és csillapodik. Szóval apunál egész nap elvoltak az udvaron, fára másztak, csúzdáztak és hintáztak. Napról-napra jobban érlelődik bennem a gondolat, hogy mégiscsak kéne az a családi ház. Talán összejön...

Megjegyzések

  1. Hát igen a családi ház nagyon jó mi is tavaly költöztünk ki a városból kertesbe. Ha más nem is annyi talán változott, hogy nem frusztrál bennünket Arni nagy hangja ,mert tudjuk hogy a szomszédok nem hallják. A többi dologhoz fűzött reményem( mint kertben szaladgálás és játszás) hát az nem jött be Arni itt is csak a dvd filmjeit bnézi. de azért nagyon jó!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agyalásokban....ezúttal Áduson

Mélypont és összevissza gondolatok

A felhőkön túl mindig süt ránk a nap☺️🤪🙏