Ma apukámnál voltunk a két gyerkőccel. Érdekes ott nem kiabált Ádám. Aztán ahogy hazaértünk, megint előbújt az ordítós-ugrálós énje. "Utállak" Amióta Pesten voltunk, ezt a szót előszeretettel használja. Legtöbbször nekem mondja, és üt-ver. De már az apja is megkapta. Egyedül Dorkának nem mondta még. Remélem mint a többi furcsa és rossz szokása, idővel ez is elmúlik és csillapodik. Szóval apunál egész nap elvoltak az udvaron, fára másztak, csúzdáztak és hintáztak. Napról-napra jobban érlelődik bennem a gondolat, hogy mégiscsak kéne az a családi ház. Talán összejön...
Mélypont és összevissza gondolatok
Egyre nehezebben viselem az ünnepeket. Nem vagyok vallásos , én csak a sorsban és a megérzésekben hiszek. Mostanában egyre jobban érzem, hogy fáradok. Süllyedek. Nem találom azt az egyensúlyt, ami helyretenne mindent. Folyamatos agyalok, hogy én gondolkodok, én csinálok valamit rosszul? Hova tűnt a mindig pozítiv Móni? Félreértés ne legyen, nem történt semmi olyasmi szűkebb körömben, ami mindezen sötét gondolatokat okozná. Csak a szokásos. Családi traumák. Ádi napjai sem jók, félő hogy most odavissza pingpongoznak a hangulatingadozásaink. Apró kis problémák, amiket egyedül kell megoldanom. Lacus sincs jó passzban, mostanában nem igazán számíthatok rá. Neki most Ádi az első, mi Dorkával másodrangúak lettünk. Mondhatnánk hogy ez féltékenység, de nem az. Csak hát nők vagyunk. Nekünk is kell a pátyolgatás, a megértés. És hát Ádusnak se nézhetünk el mindent. Most épp egy nappal húsvét előtt megette az ételérzékeny bölcsisem húsvéti csomagját. Pánikba estem. Aki ismer, tudja, hogy minde...
Hát igen a családi ház nagyon jó mi is tavaly költöztünk ki a városból kertesbe. Ha más nem is annyi talán változott, hogy nem frusztrál bennünket Arni nagy hangja ,mert tudjuk hogy a szomszédok nem hallják. A többi dologhoz fűzött reményem( mint kertben szaladgálás és játszás) hát az nem jött be Arni itt is csak a dvd filmjeit bnézi. de azért nagyon jó!
VálaszTörlés