Mégiscsak folytatom. Kicsi (vagy inkább nagy?)lányom beteg, náthás és köhög. Érdekes módon ma feltünően eljátszanak a szobájukban. Bár Ádám épp most kiabált egy nagyot(ami mostanában új szokása, ijesztő és hangos), de ahhoz képest, hogy délután 5 óra van, még egyet sem hisztizett.Lehet hogy érzi a műtétet? Ugyanis Ádám csonthiánnyal is született, hiányzik a radius csont mindkét kezéből.És 21-én újabb műtét. Már nem is számolom hányadik.Sokadik. Szóval képzelhetitek, hogy az első trauma után, ami a születésekor ránk zúdult, vajon hogy lehet elviselni, feldolgozni a másodikat?Mi jöhet még?Ettől függetlenül, vagy inkább ezért imádom a gyerkőceimet.Csak a nehéz hétköznapok ne lennének...

Megjegyzések

  1. Ajaj! Nagyon nehéz neked most az biztos! De gondolom nem véletlenül vagy a kollégáidnak Napsugár! És szerintem az sem véletlen, hogy Ádámnak éppen Te vagy az anyukája!!!
    Teljes csonthiánynál mit csinálnak az orvosok a karjával?
    Ádám hogy viseli a műtéteket? És Ti?
    Hol laktok?
    Bocsi a sok kérdésért, ha túl indiszkrétnek találsz, akkor ne válaszolj!
    Ha mégse, akkor ez az e-mail címem:

    klennerkata@gmail.com

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agyalásokban....ezúttal Áduson

Mélypont és összevissza gondolatok

A felhőkön túl mindig süt ránk a nap☺️🤪🙏