Mégiscsak folytatom. Kicsi (vagy inkább nagy?)lányom beteg, náthás és köhög. Érdekes módon ma feltünően eljátszanak a szobájukban. Bár Ádám épp most kiabált egy nagyot(ami mostanában új szokása, ijesztő és hangos), de ahhoz képest, hogy délután 5 óra van, még egyet sem hisztizett.Lehet hogy érzi a műtétet? Ugyanis Ádám csonthiánnyal is született, hiányzik a radius csont mindkét kezéből.És 21-én újabb műtét. Már nem is számolom hányadik.Sokadik. Szóval képzelhetitek, hogy az első trauma után, ami a születésekor ránk zúdult, vajon hogy lehet elviselni, feldolgozni a másodikat?Mi jöhet még?Ettől függetlenül, vagy inkább ezért imádom a gyerkőceimet.Csak a nehéz hétköznapok ne lennének...

Megjegyzések

  1. Kata2009. október 18. 10:56

    Ajaj! Nagyon nehéz neked most az biztos! De gondolom nem véletlenül vagy a kollégáidnak Napsugár! És szerintem az sem véletlen, hogy Ádámnak éppen Te vagy az anyukája!!!
    Teljes csonthiánynál mit csinálnak az orvosok a karjával?
    Ádám hogy viseli a műtéteket? És Ti?
    Hol laktok?
    Bocsi a sok kérdésért, ha túl indiszkrétnek találsz, akkor ne válaszolj!
    Ha mégse, akkor ez az e-mail címem:

    klennerkata@gmail.com

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mostanában magam alatt vagyok. Ádi jövő hónapban 6 éves lesz. Egyre jobban foglalkoztat az iskola gondolata. Mi a jó neki? Egy integrált suli, vagy egy autista csoport? Beszélgettünk a fejlesztőjével is, és megállapítottuk, hogy rossz diagnózist kaptunk tavaly. Ez nem asperger-syndroma. Számos aspergerest ismerek már, amióta Ádámról kiderült. Ők beszélnek, kérdeznek, megcsinálnak dolgokat. Ádi  is beszél, de nem csinál meg semmilyen feladatot önállóan, nehéz vele dolgozni. Szinte folyamatosan benn van az ő kis mesevilágában micimackóval, polar expresszel stb.-vel. Néha összerak értelmes mondatokat, de amúgy... Állandóan mászik mindenre és mindenkire, verekszik vagy csak meglök. Nincs sok nyugodt percünk.Azt hiszem csak fáradt vagyok, vagy téli depressziós. Össze kéne kapni magam, és utánajárni, hol tudom jobban, többet fejleszteni, elolvasni millió könyvet még, hogy mivel tudnám segíteni őt és magunkat is. Az a baj, hogy kislányomhoz sincs annyi energiám , mint kéne, pedig ő sokat ...
További információk

Agyalásokban....ezúttal Áduson

Kép
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20.    Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és t...
További információk
Kép
A mai fejlesztésen Ádi esett egy nagyot. Szerencsére az ijedtségen kívül nincs baja. Olyan rossz, hogy nem tudja elmondani, mi a baja, mi fáj neki. Most készülnek a kártyák, utána talán könnyebb lesz. Dühkitörései mostanában kicsit csillapodtak.(lekopogom.)Lányok, akik olvassátok a blogomat: Nincs meg valakinek véletlenül az Autista a testvérem, a és az Életmentő kézikönyv szülőknek c. könyvek? Szeretném kölcsönkérni, perzse utána visszaszolgáltatnám. Cserébe én is kölcsönadnám az Egy kisfiú c. könyvet. Hétvégén totál önállóan Ádi beleült sogornőm hajvágós székébe, és kapva az alkalmon, meg lett szabadítva tetemes hajmennyiségtől. Ime:
További információk