Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a hasmenés, úgyhogy Ádám ma ment újra oviba.a reggel egy kínlódás volt, nem akart oviba menni. volt sírás, kiabálás, utállak, hagyj békén és hasonlók. Aztán nagy nehezen sikerült elindulnunk, és utána már nem volt gond. Mindig csak az elindulás a probléma, nem tudom miért van ez. Kinövik valaha is? Aztán már semmi probléma, az oviba vidáman rohan be, bár néha teszünk vargabetűket, pogácsa stb... A múltkor fagyizni akart, hiába mondtam hogy ilyen hidegben már nincs fagyi... Néha nagyon nehéz, néha pedig olyan könnyű vele. Csak sajnos a nehéz a több.Dorka még mindig náthás, de szerencsére nem vészes. A kocsink ismét elromlott, és a csizmám cipzárja is szétment ma. Szóval ez nem az én napom volt!
Agyalásokban....ezúttal Áduson
Pont a napokban került elém egy poszt egy könyvről, és pár napja beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmmel. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudok a saját fiam gondolatmenetéről, bennragadt érzelmeiről. Ő ugye beszél, de nem kommunikál. Volt pár kőkemény dührohama kamaszkorában, és még ma sem teljesen nyugodt, de rengeteget javult. Sosem tudom hogy mi váltja ki nála ezeket a hangulatváltozásokat. Annyira jó lenne, ha belelátnák a gondolataiba, könnyebbek lennének a mindennapok. Így csak tüzet oltunk. Pedig tündéri férfiú , lassan 20. Na szóval ez a könyv talán kicsit előre vezet... Mostanában kicsit kusza voltam, plusz a nyári nagy meleg sem tett jót, lényegében idén sajnos csak túléltük a nyarat. Télen viszont ráfordulok majd sok mindenre....célom hogy tudásomat gyarapítsam, mielőtt teljesen elbutulnék. Szóval igyekszem ismét mélyre ásni magam az autizmus berkeiben és célom, hogy angolul is megtanulják. Ki tudja mit hoz a jövő🥴 Sok mindent átgondoltam és átértékeltem, és talán elmo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése