Remélem holnap már jobb lesz... Ma egész nap kiabált, verekedett. Olyan erős ez a kislegény, apájának is fájt ahogy nekirontott. Nem tudtam semmivel leállítani, semmi sem jó neki. Azt hittem az egész napi verekedéstől kifárad, de már tizenegy is elmúlt, és énekel és táncol. Lefeküdtem vele aludni, de nem hajlandó megmaradni az ágyban, felül, kiabál. Közben meg a tesója édesdeden alszik a másik szobában(remélem).Bízom benne, hogy a holnapi nap nem ilyen lesz. Olyan jó lenne tudni, hogy miért csinálják az esőmanócskák ezeket a dolgokat!
Mostanában magam alatt vagyok. Ádi jövő hónapban 6 éves lesz. Egyre jobban foglalkoztat az iskola gondolata. Mi a jó neki? Egy integrált suli, vagy egy autista csoport? Beszélgettünk a fejlesztőjével is, és megállapítottuk, hogy rossz diagnózist kaptunk tavaly. Ez nem asperger-syndroma. Számos aspergerest ismerek már, amióta Ádámról kiderült. Ők beszélnek, kérdeznek, megcsinálnak dolgokat. Ádi is beszél, de nem csinál meg semmilyen feladatot önállóan, nehéz vele dolgozni. Szinte folyamatosan benn van az ő kis mesevilágában micimackóval, polar expresszel stb.-vel. Néha összerak értelmes mondatokat, de amúgy... Állandóan mászik mindenre és mindenkire, verekszik vagy csak meglök. Nincs sok nyugodt percünk.Azt hiszem csak fáradt vagyok, vagy téli depressziós. Össze kéne kapni magam, és utánajárni, hol tudom jobban, többet fejleszteni, elolvasni millió könyvet még, hogy mivel tudnám segíteni őt és magunkat is. Az a baj, hogy kislányomhoz sincs annyi energiám , mint kéne, pedig ő sokat ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése