Az őszi szünet végét kihasználtuk és szombaton sógornőméknél voltunk, vasárnap pedig anyósomnál. Gyerkőcök elvoltak , én meg kicsit lazíthattam. Dorkának ma elkezdődött a suli. És hívott ma Stella is, hogy tudnánk e menni fejlesztésre. Ádám könyökén egyre nagyobb duzzanat van, és nem tudjuk hogy mi az. Úgyhogy holnap irány Pest, aztán meglátjuk. 3-ra ha visszaérünk, akkor megyünk fejlesztésre is. Ha nem akkor csütörtökön. Ádámkám pörög itthon ezerrel, kommunikálni nem hajlandó, úgyhogy ha nincs nagy gond a kezével, akkor megpróbálom rábeszélni a dokit, hogy jövő héten mehessen oviba. Meg persze az óvónénikkel is meg kell beszélnem, de tavaly is bevették gipszesen. Kell neki a közösség, a fejlesztések, mert itthon csak teng-leng, nem tudom okos dolgokkal lekötni.Most egyébként kezelhetőbb mint múlt héten, akkor tiszta düh volt.
Mostanában magam alatt vagyok. Ádi jövő hónapban 6 éves lesz. Egyre jobban foglalkoztat az iskola gondolata. Mi a jó neki? Egy integrált suli, vagy egy autista csoport? Beszélgettünk a fejlesztőjével is, és megállapítottuk, hogy rossz diagnózist kaptunk tavaly. Ez nem asperger-syndroma. Számos aspergerest ismerek már, amióta Ádámról kiderült. Ők beszélnek, kérdeznek, megcsinálnak dolgokat. Ádi is beszél, de nem csinál meg semmilyen feladatot önállóan, nehéz vele dolgozni. Szinte folyamatosan benn van az ő kis mesevilágában micimackóval, polar expresszel stb.-vel. Néha összerak értelmes mondatokat, de amúgy... Állandóan mászik mindenre és mindenkire, verekszik vagy csak meglök. Nincs sok nyugodt percünk.Azt hiszem csak fáradt vagyok, vagy téli depressziós. Össze kéne kapni magam, és utánajárni, hol tudom jobban, többet fejleszteni, elolvasni millió könyvet még, hogy mivel tudnám segíteni őt és magunkat is. Az a baj, hogy kislányomhoz sincs annyi energiám , mint kéne, pedig ő sokat ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése